Szokták mondani, hogy a Bakony Bakonycsernyén kezdődik, egészen pontosan a falu szélén, a Kisgyón Természetbarát Központban, ahol az egykori bányászfalu megmaradt házaiból szálláshelyeket, kulcsosházakat alakítottak ki a turistaegyesületek. Már maga ez a központ is rengeteg örömteli eseményt – a Főnix csapata is sok hétvégét töltött itt el – rejt, de az itt összefutó, innen induló jelzett turistautak mentén is sok látnivalót talál a természetet kedvelő ember.

A közelben az érintetlen bakonyi erdők sűrűjében található a Hamuház és a Károly-lak régi, mívesen megmunkált épületei, a Csikling-vár romjai, a Tűzköves-árok megkövült, hatalmas őslenyomatai, valamint a nehezen járható és fokozottan védett Burok-völgy.
A közelben található Gaja-szurdok mára már turisztikai központtá nőtte ki magát, ahol akár horgászni is lehet.

Ezen a környéken fotótúrázva, egy húzós nap után gondoltuk, még Zirc felé vesszük az irányt, és lefotózzuk az új szélerőműveket. A Fekete Berek Étterem már odafelé feltűnt, köszönhető ez annak, hogy a szendvics tápértéke nem volt arányban a megtett túrával.

Fotózás után betértünk. Megnyugtató látvány fogadott. A helyiségek tagoltsága biztosított arról, hogy kellemesen fogjuk elkölteni vacsoránkat. A színvonalas presszón keresztül jutottunk a kultúrált, légkondicionált étterembe, mely kézzel festett falaival – mint afféle bakonyi-életkép freskók – fogadott. Nem szeretem a klímákat, de mivel a helyiség nem volt túlhűtve, kellemesen csillapította a kinti, még mindig 37 fokos párás hőséget. Az étlapot böngészve feltettem a szokásos kérdést, vezetsz? Nem válasz esetén ugrás az üdítőkre, igen válasz esetén a borokra. Akkor a borokra, de erről majd később.

Közben sikerült szóba elegyedni a tulajdonossal, aki a leginkább Magyar alapanyagokból készült ételeket ajánlotta, pl.: falusi pulykamell-ragú, sertéskaraj Picasso módra, rablónyárs, szarvasszelet csiperkegombával-vadászmártással. Párom a pulykamell-ragút, én a szarvasszeletet választottam! Az étel ízletes, a kiszolgálás kellemes volt.

Mivel párommal való egyezségünk értelmében már nem érintett a nullatolerancia, Mór közelsége miatt valami könnyű, ivós, Móri bort kerestem. Ehelyett többségében villányi, illetve észak középhegységi borokat találtam, de volt a Tokaji Aszú, valamint a Szamorodni is. Szomjas sem maradtam.

Mielőtt indultunk volna, feltűnt, hogy a szokásos kajaszag nélkül sikerült megvacsorálnunk, próbáltam poénkodni, és megkérdeztem, honnan szállítják az ételt? Az emeletről!
Ez megér egy fotót, gondoltam, és felkéredzkedtem a konyhába, lencsevégre kapni a séfet.