szem_001.jpg
hl_001.jpg
je_001.jpg
szami_001.jpg
szem_001.jpg
hl_001.jpg
df_001.jpg
johnny_001.jpg
szami_001.jpg


Gaja-völgy

A Főnix Fotóművészeti Kör a XXV. MAFOSZ Szalonon
a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének plakettjét
II. helyezéssel nyerte el!

 
Gaja-völgy
 
Feketeberek
 
Autórisztók
 
Satel
 
Vértes GSM Kft.
 
Autóbontó - Székesfehérvár
 
Kerékpárszaki - Várpalota
 
Kezdőlap
Aktuális galériánk: 70kedünk kiállítás
Loading images
loading
01_vasarfia.jpg 02_fo_utca.jpg 03_mori_ut.jpg 04_december.jpg pipacs.jpg 05_imre_bacsi_a_kemenysepro.jpg 06_horgaszok.jpg 07_tanya.jpg 08_edenyarus.jpg 09_egyedul.jpg 10_nyomaim.jpg 11_varjak.jpg 12_szenegeto.jpg 13_szarcsak.jpg 14_muflon.jpg 15_vizi_molnar.jpg 16_oszi_pokhalo.jpg 17_a_kenyer.jpg 18_a_so.jpg 19_casablanca.jpg 20_lavaredo.jpg velencei_festo.jpg 21_panarea_sziklai.jpg 22_aratas_utan.jpg 23_kapu.jpg vb_fureden.jpg 24_buranoi_szomszedok.jpg vibralas.jpg 25_buranoi_latomas.jpg 26_polgari_utca.jpg 27_rac_templom.jpg 28_tengerparti_kaprazat.jpg 29_velencei_hidak.jpg 30_vieste.jpg 31_leszallas_firenzeben.jpg 32_muveszportre.jpg _meghivo.jpg a_bohoc.jpg bozsineni.jpg bukkos.jpg csepp.jpg dolomitok.jpg egerszalok.jpg erdo.jpg fa_alkonyatkor.jpg golya.jpg halojavito.jpg halok.jpg hegymaszok.jpg hullamzo_repcefold.jpg kalaszok.jpg kiallitas_01.jpg kiallitas_02.jpg kiallitas_03.jpg park_telen.jpg siraly_1.jpg
 
Találkozás Heidivel

Heidi most nem a svájci kis falu legendás mesealakja, akinek szobra ott áll a falu melletti tisztavizű forrásnál és a hely idillikus báját csak az ötpercenként megálló buszokból kiözönlő japán turisták zavarják meg. Heidi egy éltes korú komphajó a Nápolyi öbölben. Pozzuoli és a szigetek között hozza-viszi a munkába ingázókat, meg a turistákat jó néhány autó kíséretében. Már amikor viszi, és nem javítják, de erről később.

Pozzuoli kénszagú füstölgő kráterében volt a camping, ahol az autót és sátrat hagytuk, hogy átkeljünk egy napra Ischia szigetre. Az Interneten előre kikerestem az induló hajók menetrendjét, de rosszul mértük fel a távolságot a kikötőig és még futva is úgy látszott, hogy lekéssük a hajót. Szerencsére itt nem minden német pontossággal működik, a hajó húsz perccel később indult. Ebből pár perc maradt még a halászok fotózására is.

Az öreg ütött kopott bárkákat a helyi szokás szerint olyan kékre festették, amennyire csak lehetett. Ez aztán évek során megkopott és még festőibbé tette a képet a rozsdamarta felszereléssel és a hasonlóan viharvert tengerjáró emberekkel együtt. Igazán karakteres arcok voltak, akikről néhány jó fotó készült. Nem messze indult aztán a modern komphajó, aminek a korlátjához támaszkodva néztük a gyorsan változó partvonulat képét és a fehér tajtékos hullámok játékát. Ezeket a partokat a vulkáni működés faragta. Minden forma megismételhetetlen egyedi. Mintha óriások gyúrták volna, amit a tenger tett még érdekesebbé. Procida sziget kikötőjét – ahol már jártunk egyszer - elhagyva, alig egy óra múlva kikötöttünk Ischia szigeten Casamicciola Terme faluban.

Errefelé már csendesebb az élet. Turista látványosság a parti sétány, de kicsit bentebb is igazi mediterrán a villák építészete és a kertek színes világa. Magasabban már a fenyvesekkel borított hegyek zárják a láthatárt. Mire végigcsodáltuk az egy utcányi látnivalót, varázsütésre mindenki eltűnt az utcáról. Bezártak az üzletek, becsukódtak a fatáblás ablakok és magunk maradtunk a pálmafás sétány padján. Itt a szigeten délben is kellemes a klíma, a szieszta azonban szent dolog, azt be kell tartani, ha a meleg nem is kényszerít rá. Nálunk ebéd a táskából, majd megtanácskoztuk, hogy merre tovább. Busszal pár perc a főváros, Ischia. Ez már teljesen az idegenforgalomra fejlődött. Változatos villák, éttermek és luxus divatüzletek mellett azért maradt helye a kerteknek és virágoknak, amiről híres ez a sziget. Emberi léptékűek a méretek. Vannak szabadtéri galériák és más látnivalók, amivel jól el lehet tölteni az időt.

Az órára nézve elhatároztuk, hogy nem megyünk vissza, hanem az itteni kikötőben keresünk hazafelé alkalmas hajót. Több társaság is kínálta a járatait, de többnyire Nápolyba vagy Sorrentóba. Pozzuoli felé csak egy volt, az is jóval drágább, mint idefelé. Gondoltam gyorshajó lehet, mert ezek általában drágábbak. Befizettük a jegyeket és nemsokára meg is érkezett a Heidi névre keresztelt komphajó. Régen lehetett, amikor vízre bocsátották, azóta a súlyát a rozsda meg a vastagodó festékrétegek növelhették, ami most éppen kanárisárga volt. A tábla nem hagyott kétséget, hogy jó felé megy. A szaporodó utas jelöltek is érdeklődést mutattak. A rakparton egyre sűrűbb lett a tömeg, amihez a beszállni készülő autók és teherautók is csatlakoztak. Hogy senkit nem tapostak el – az csoda, de ez itt napi megszokott dolog lehet. Gyalog hamar bejutottunk, de a nagyobbak közelharcot vívtak a feljutásért. Igazi nápolyi hangzavar tört ki. Mindenki magyarázott valamit és hozzá gesztikulált, amit legalább olyan nehéz megérteni az idegennek, mert itt külön jelentése van az egyes mozdulatoknak és ujjformázásnak. Még az igen-nemet fordított fejrázással tudatják. Vigyázat! Ha az idegen csúnyát mond azt nem értik, de egy rossz mozdulat lehet akaratlanul is nagyon sértő is.

Végre kitisztult, hogy ki jön, és ki marad, majd felemelkedett a kikötő rámpa. Ekkor a hajó mélyéből nagy zakatolás, csattogás, morgás tört fel és a bárka nekilódult a távolban látszó partok felé. Jobbról szemben Procida szigete, majd kicsit távolabb a Nápolyi öböl északi karéja. Még távolabb a Vezúv ködbe vesző kúpja, aztán egészen jobbra Capri tűnt elő. Az utasok kis hányada turista, a többi ingázó lehetett. Utóbbiak a megszokott helyeiken gyorsan megtalálták a társaságukat. Volt, aki azonnal elaludt, hasznosan tölteni az egy órás menetidőt. Mi a felső fedélzet korlátjánál a kapitányi híd mögött néztük a távolodó kikötőt. A kapitány jó ismerősként fogadta a helybeli törzs-utasokat. A nagy zaj ellenére nem úgy tűnt, hogy gyorsjáratra szálltunk, de ez nem is volt baj. A cél ott volt előttünk, csak a parti kiszögelést kellett megkerülni. Ekkor azonban a hajó lassan balra, a nyílt tenger irányába kezdett fordulni. A fordulás tartósnak látszott, és már az ellenkező irányba haladtunk. Nem értettük a dolgot, de láthatóan mások se. A jártasabb utasok azonnal reklamálni indultak a kapitányhoz, aki egy valami „piccolo problem” magyarázattal hárította el őket. Az arcokat nézve nem volt mindenki megelégedve. A terjedelmes magyarázatokból azt tudtuk kihámozni, hogy az egyik hajócsavar eltört és ezért nem tud a hajó egyenesen menni, csak balra. Addigra a balforduló be is fejeződött és egy teljes kör után ismét a jó irányban haladtunk – egy darabig. Ekkor ismét a kör balra. Vélhetően egy bizonyos sebesség alatt lehetett csak egyenesben tartani a hajót. Amikor ezt kitapasztalta a kormányos, akkor már csak ritkábban kellett a körtaktikát alkalmazni.

Persze ilyenkor mindenki baja, aggodalma előjön. Mi is most jöttünk rá, hogy nincs már vizünk a termoszban. Nem baj, keresek valahol. Köztudott, hogy minden olasz városban jó vizű kutak vannak a tereken. De itt? A büfé zárva, a mosdóban csak gőzölgő forró víz van. Ez tehát nem sikerült. Mi jöhet még egy hajótörésnél? Gyanakodva kerestem a mentőalkalmatosságokat. Volt néhány mentőpad és mentőöv. Tehát úszva már lehet menekülni, a mentőcsónakok ugyanis javításon lehettek, mert csak egy volt belőlük. Azért a dolog nem volt reménytelen. Lassan, de haladtunk a célkikötő felé, ahol a szirénázó kék villogóval felszerelt rendőrmotorosok vártak és kísértek be, nehogy a halászcsónakokban essen kár. Már sötét volt a város és még egy órás gyaloglás a hegynek felfelé, mire a sátorba kerültünk egy újabb élménnyel gazdagabban.

Másnap a kikötőben ott sárgállott a Heidi, utasok nélkül. Nagy kalapálás hallatszott ki belőle.


Történt mindez 2003. július 23-án.

Utóirat: Nehogy valaki azt gondolja, hogy ilyesmi általános az Európai Unióhoz tartozó Olaszországban, de Nápoly környékén most is minden és annak az ellenkezője is lehetséges.


Nervetti Károly

 
< Előző   Következő >

 

TARTALOM
Kezdőlap
A Főnix
Eredményeink
Tagjaink
Fotóstársak
Sajtó
Életképek
Támogatóink
Vendégkönyv
Arhívum
ÍRÁSAINK
Útleirások/Ajánlók
Technológia
Történelem