Szentesi gyerek voltam, majd keszthelyi gimnazistaként, tizenhat évesen vettem először a kezembe fényképezőgépet. Szerettem az utazást és a természetet. Így adott volt az inspiráció. Többnyire a magam kárán tanultam meg az akkoriban még nem is olyan egyszerű fotós fogásokat. Ennek köszönhetően 1956-ban az iskolai fotópályázaton díjat is nyertem.
1957-től már a székesfehérvári Vadásztölténygyár – későbbi nevén Videoton – fotósai körében találtam meg hosszú évekre azt a közösséget, amely folyamatos biztatást és a fejlődéshez szükséges kontrollt adta. Ez a mai napig is fennáll, mint Főnix Fotóművészeti Kör.
Sok év alatt mindenféle technikát kipróbáltam. Szerettem a sötétkamrát, amit pár éve a számítógépre cseréltem. Azt tartom, hogy az expozícióval még nincs kész a kép. Hozzá kell adni azt, amit ez a technika, mint kifejező eszköz képes nyújtani. Nem mindenáron módosítgatást jelent ez. Néha a hitelesség nem is enged meg beavatkozást, Más esetben viszont lehet egy kép azáltal több, hogy mondanivalót kiemeljük. Az öncélú látvány mit sem ér, ha ez nincs. Kitüntetések: • „Szocialista Kultúráért” kitüntetés (1982) • „MAFOSZ kitüntetettje tevékenységért” diploma ES-MAFOSZ (2001) • „MAFOSZ aranydiplomás fotóművésze” E-MAFOSZ/G (2001)
Eredmények: Számos országos és területi rendezésű pályázat díja vagy csak elfogadása, valamint önálló kiállítások.
