Kőszegen születtem, 1960-ban. A természethez való vonzódásomat a város, és környezete határozta meg. Szülővárosom környéke – a hegyek – volt gyermekkoromban a második otthonom. A fotózással is már kisgyerekkoromban ismerkedtem meg, igaz, a tudatosságot akkor még nyomokban sem lehetett felfedezni fotóimban.
Nagynénémtől kapott Fotobox fényképező volt az első gépem. A vele készített fekete-fehér képek egy része még most is megvan, ereklye, fiókomban lapulnak. Az akkori időknek megfelelően a következő lépés a Smena 8 volt. A helyi fotólaborban élveztem a homályt, orromban érzem még az előhívó „illatát”, a negatív előhívására alkalmas fazékból kilógó tekerentyűt most is ugyanúgy tekerném – ha szükségem lenne rá – mint akkor, évtizedekkel ezelőtt. Ez a sors várt rám középiskolai tanulmányaim alatt. Az akkori 27-es szakmunkásképző fotólaborjának voltam állandó tagja, ahol többnyire dúskeblű hölgyek reprózásával egészítettem ki az uzsonnapénzt.
Jelenleg, mint informatikus, természetesen a digitális technika felé mentem el. A gyengeségei ellenére ez a rohamosan fejlődő fényképezési mód, ami most leköt. Nem tartom magam nagy fotósnak, ezért, hogy valami ragadjon rám, 2004-ben a Főnix Fotóművészeti Kör tagja lettem. Azóta van egy-két kép, amit elismertek.
Fotós orientációm nincs, és remélem soha nem is lesz. Kiemelten érdekel a természet megörökítése, érzékeny vagyok a környezet szennyezésére, az ember pusztító tevékenységeinek megörökítésére és publikálására, szociális témájú képeket is készítek. Rengeteg fiókban (azaz winchesteren) lapuló képem van, remélem, lassan kialakul az a stílusom, amivel kiállhatok a publikum elé.
